Mivel a basszeros kollégának kicsit csökkent a lelkesedése, megpróbálom én életben tartani a blogot. Szóval eltelt ez az esztendő is, és a zenekar már másfél éve fennáll, így hát érdemes összefoglalni az eddigi munkásságot és levonni a tanulságokat.
2008 végén vagy 2009 elején (?) lett énekesünk Károly személyében, aki nemcsak név-, de kinézet- és életérzés-rokona is Horváth Charlienak, bár a hangszíne inkább a mélyebb frekvenciák irányába tolódik. Vele fellendült a zenekari élet, mindenki lelkesedett és a már megtanult nótákat vidámabban nyomtuk, valamint asszem újakat is megtanultunk (nem lett dokumentálva, úgyhogy nem emlékszem).
Aztán egy rövid májusi vegetálás után jött a nagy ugrás: a koncert. 2 tomboló rajongó előtt adtuk elő a 6 számból álló repertoárunkat (a hallgatóság többi 50 tagja döbbent arccal ült az asztaloknál). Ez így nem tűnik soknak, de ha az egy nézőre jutó dalok számát nézzük, szerintem mi vagyunk a legjobbak az országban. Sajnos a beígért videó- és hangfelvételből semmi sem lett, mert a road másnap letörölte az egészet, a videó meg egyszerűen szar lett. Mindenesetre ez volt a tavalyi év nonpluszultrája, az érzelmi és szakmai csúcspont.
Ezután azonban a várt fellendülés elmaradt, sőt inkább visszaesés következett. Az új számok nem akartak menni, a régieket is egyre csökkenő intenzitással játszottuk. Rendszeres hiányzások, elmaradó próbák, egyre kevesebb zene és több sör jellemezte ezt az időszakot. Végül Karesz Karlsruhéba távozása úgy tűnt, hosszútávra betesz a bandának.
Ekkortájt döntött úgy a szólógitáros (szerénységem tiltja megnevezni), hogy ideje megújulni mind szakmai, mind infrastrukturális szempontból. A másodikkal kezdte, mert az egyszerűbb: így került a próbaterembe egy hűtő és egy szemetes. Előbbi a teli, utóbbi az üres sörösdobozok tárolására szolgál. Ezzel próbáltam rendszeresebbségre szoktatni a link tagokat. Fodin kívül mindenki az.
Közben elkezdtem néhány saját számot írni, az első a hangzatos Rábeszélőgép címet kapta. Ennél tovább nem is jutott a szöveg, úgyhogy most várólistán van. Hiányzik még egy jó szóló meg valami átvezetős dolog az alapriffen meg a versszakon kívül. Mivel közben énekes nélkül maradtunk, elővettem egy régebbi instrumentális számomat, ami a populáris 7/8, 6/8, 10/8 ütemekben mozog. Némi tanakodás után a Hajnal nevet adtam neki. Jelenleg ezt gyakoroljuk több-kevesebb sikerrel.
Az év utolsó próbáján, 30-án aztán tettünk néhány fogadalmat saját magunknak. A legfontosabb, hogy mindenki megpróbál gyakorolni. Hogy legyen motiváció, beígértem 3-4 saját számot tavaszra, és tervbe vettünk egy "lemezfelvételt" valamikor május környékén, amikor is az egész banda a hátsó lábára ágaskodik és kivonul Balatonmáriafürdőre egy hétre, ahol az ivás mellett melléktevékenységként felvesszük a nótákat. Utána pedig: netes terjeszkedés, demó CD, koncertturné, Metal Hammer-interjú, Satriani-előzenekar stb. A határ a csillagos ég.
