Féléves közös szenvedés után a basszusgitárosunk, Zomby nem túl meglepő módon úgy döntött, hogy fájó szívvel megválik tőlünk. A részletes okokat inkább a saját tollából idézném:
Tegnap megbeszéltük VG-vel, hogy nem folytatom az utóbbi időben egyébként is meredeken lefelé ívelő zenekari karrieremet.
Erre a döntésre jutottam, mert az utóbbi egy évben a többi gyerekem gyorsabban nőtt és elvették az időt a zenéléstől. Így viszont semmi értelme visszahúznom a ti fejlődéseteket, és a hozzáállásommal bomlasztani a hangulatot.
Hozzá kell tenni, hogy a fent nevezett személy igazi modernkori polihisztor, egyszerre bankár, művész, politikus és sportember. Ez viszont óhatatlanul együttjár egy bizonyos szintű önzéssel és exhibicionizmussal, ami egy zenekarnak nevezett csapatjátékba nehezen fér bele.
Viszont Zomby becsületére legyen mondva, hogy gondoskodott az utánpótlásról öccse, Zoli személyében - aki ugyan még életében nem játszott semmilyen hangszeren, és kottát is általános hetedikben látott utoljára, de így legalább könnyen idomíthatjuk a saját stílusunkhoz (eleinte) és mit egy szép tiszta papírlapot, teleírhatjuk sok-sok zenei tudással. Egyelőre a lelkesedés a lényeg, ez megvan, reméljük, két hétnél tovább is kitart.
A távlati terveinken ez a dolog nem változtat, továbbra is várjuk Karesz visszatérését október táján, addig pedig a meglévő és új feldolgozásokat gyakoroljuk és saját számokat ötölünk ki. A májusi felvétel továbbra is áll, legrosszabb esetben saját kezembe veszem a basszert, de szerintem Zoli addigra legalább néhány számot képes lesz saját erejéből eljátszani.
Szóval ez a helyzet. Viszlát, Zomby, hajrá, Zoli!
