Igen, végre elkezdődött a várva várt felvétel!
Megfogyva bár, de törve nem haladunk előre a hírnév felé vezető rögös, a köznapi élet tüskés ágaival szegélyezett úton. A következő állomás, hogy a többé-kevésbé begyakorolt számokat lemezre vessük. Ebből a célból költséghatékonyság okán a maradék tagság össznépileg levonult a balatoni nyaralóba stúdióba, hogy ott 5 nap alatt tökéletesre csiszolja és mintegy művészileg magas fokon megörökítse az utókor számára a zöngeményeit. Ebben pedig sem a lengedező fák alatt virágzó rododendronok bódító illata, sem a bikinis lányok csábító tekintete nem akadályozhatja meg őket.
Hogy érzékeltessem, milyen komolyan is vettük a felvételt: a tagság azon része, amelyik rendelkezik munkahellyel, egész hétre szabadságot vett ki. Két autóval szállítottuk le a cuccost: négy gitár, két mikrofon, egy számítógép, rengeteg kábel, 30 kiló kaja + sör, és Fodi erre a célra vett egy szuper elektromos dobot. Zoli másfél napig nyírta a füvet, hogy megfelelő környezetet teremtsen az elmélyült művészi munkához. Én a legsürgősebb projekteket hagytam félbe, csak hogy fele időmet aztán emailezéssel tölthessem.
Vasárnap már próbaképp felvettük az Inside-ot - az eredményt sajnos könyörtelenség hiányában nem áll módomban megmutatni. Tegnap pedig a Hajnal című instrumentális szerzeményt sikerült összedobni, de még az utómunkálatok hátravannak. Ami még megörökítésre vár: Egy a többhöz (Fodi száma, egy sünről szól), Rábeszélőgép (egy rábeszélőgépről szól), Nem látsz mást (arról szól, hogy nem látsz mást). A szövegek és egyéb részek villámgyors megalkotás alatt vannak. Az eredményekről értesítek minden érdeklődőt.
Addig is kitartás! Nemsokára dedikáltathatjátok az új albumot.
