Asinus zenekar blogja

Az utóbbi napokban számos izgatottságtól remegő kézzel írt rajongói levelet kaptam, amelyek mind az új album megjelenésével kapcsolatban érkeztek, és amelyekben egyre sürgettek, hogy adjak hírt a dolgok alakulásáról és oszlassam el a kételyeket.

Hogy a legfontosabbal kezdjem: igen, lesz új album. Ráadásul a kor divatját követve virtuális kiadásban, és ingyenesen letölthető formában. Az album méretét tekintve kislemez lesz, műfaját tekintve demó, hangzásilag pedig gagyi. Hogy ezt alátámasszam, elmondom, hogy szerintem, akinek az ízlésében maradéktalanul megbízok, is az. Azok a VIP klubtagok, akiknek van FTP hozzáférése, szintén megerősíthetik véleményemet. Ennyi legyen is elég ízelítőnek.

A másik fontos kérdés, hogy mikor. Igen.

Egy kicsit részletesebben: a számok a vadonatúj oldalunkon lesznek elérhetők. Ennek elkészítésére már ígéretet is kaptam attól, aki ezt a blogot elkezdte. Remélhetőleg gyakrabban lesz ideje rá, mint az ideírogatásra.

Egyébként a munkálatok remekül haladnak, jutott idő egy kis csobbanásra és vágásra is, úgyhogy az első verziók már elérhetők FTP-n. Sajnos akinek nincs, annak be kell érnie a távoli jövő reményével. Vigasztalásul szolgáljon, szerintem inkább nyer ezzel.

És még egy nagyszerű hír a végére: a műhelymunka folyományaként sikerült egy teljesen új étket feltalálni. Íme a bolognai nokedli:

Igen, végre elkezdődött a várva várt felvétel!

Megfogyva bár, de törve nem haladunk előre a hírnév felé vezető rögös, a köznapi élet tüskés ágaival szegélyezett úton. A következő állomás, hogy a többé-kevésbé begyakorolt számokat lemezre vessük. Ebből a célból költséghatékonyság okán a maradék tagság össznépileg levonult a balatoni nyaralóba stúdióba, hogy ott 5 nap alatt tökéletesre csiszolja és mintegy művészileg magas fokon megörökítse az utókor számára a zöngeményeit. Ebben pedig sem a lengedező fák alatt virágzó rododendronok bódító illata, sem a bikinis lányok csábító tekintete nem akadályozhatja meg őket.

Hogy érzékeltessem, milyen komolyan is vettük a felvételt: a tagság azon része, amelyik rendelkezik munkahellyel, egész hétre szabadságot vett ki. Két autóval szállítottuk le a cuccost: négy gitár, két mikrofon, egy számítógép, rengeteg kábel, 30 kiló kaja + sör, és Fodi erre a célra vett egy szuper elektromos dobot. Zoli másfél napig nyírta a füvet, hogy megfelelő környezetet teremtsen az elmélyült művészi munkához. Én a legsürgősebb projekteket hagytam félbe, csak hogy fele időmet aztán emailezéssel tölthessem.

Vasárnap már próbaképp felvettük az Inside-ot - az eredményt sajnos könyörtelenség hiányában nem áll módomban megmutatni. Tegnap pedig a Hajnal című instrumentális szerzeményt sikerült összedobni, de még az utómunkálatok hátravannak. Ami még megörökítésre vár: Egy a többhöz (Fodi száma, egy sünről szól), Rábeszélőgép (egy rábeszélőgépről szól), Nem látsz mást (arról szól, hogy nem látsz mást). A szövegek és egyéb részek villámgyors megalkotás alatt vannak. Az eredményekről értesítek minden érdeklődőt.

Addig is kitartás! Nemsokára dedikáltathatjátok az új albumot.

Kedves Olvasó,

Asszem ideje tájékoztatni a két hónap alatt történtekről és a közeljövő terveiről. Nem mintha sok volna akármelyikből is.

Szóval megtörtént a tagcsere, azóta szorgalmas kis méhecskék módjára gyűjtögetjük a hangjegy-mézecskéket (jaj de szar), csak sajnos úgy tűnik, a zeneiség mezején a hideg tél elfagyasztotta a virágokat és most némi műtrágyázásra szorul a kert. Azért nem csüggedünk, bár összesen hárman tartjuk a zenekari frontvonalat és a 42 ezer forintos bérleti díj is kezd soknak tűnni, ha ketten fizetjük.

Hogy mi történt a tagsággal: Karesz ugye németbe ment egy évre, október táján várjuk haza. Konsti valami rejtélyes betegséggel küzd, én már hónapok óta nem láttam, úgyhogy vele se számolhatunk. Zomby pedig tél végén jelentette be távozását, és öccsét, Zolit rendelte ki helyettesnek, aki nagy igyekezettel, de egyelőre inkább csak jelképesen próbálja pótolni a basszusgitáros-hiányt.

Mindezek dacára (vagy éppen ezért) nem adom fel azt a tervet, hogy májusban felvesszük az addig elkészült saját számainkat. Ezek a következők lehetnek: Hajnal, Rábeszélőgép, Egy a többhöz - az utóbbi kettőhöz még dalszöveg sincs. Folyamatban van még egy negyedik dal is, de mivel egyrészt még nincs kész, másrészt úgyse tudnánk megtanulni addig, ez egyelőre titkos projekt. Most a május 24-30-i hét tűnik legvalószínűbbnek, talán Károly is hazajön egy pár napra, vagy kénytelen leszek én elénekelni a dalokat - jaj nektek, érzékeny fülű hallgatók. Zombyt is megpróbáljuk lecsábítani legalább hétvégére, hogy a régi nótákat is felvegyük.

Ami a továbbiakat illeti: szeretnék egy honlapot, mire összevágjuk a dalokat (kb. június közepe-vége), illetve el kéne kezdeni keresni egy másik próbahelyet, mert ez rohadt drága.

Ennyit egyelőre. Bocs, hogy nem sikerült olyan sziporkázóan szellemes szkeccset szerkeszteni, mint szoktam, de hát a téma komolysága megkövetelte a hozzá méltóan komor hangnemet. Remélem, legközelebb már vidám rózsaszínlufi-hangulatú, babapopsi-hintőpor illatú, csivavaugatástól hangos kis cikket tudok kanyarítani. Na jó befejezem

Frappáns és egyszerű név, nem angol, mégis idegen. De mit is jelent?

Az asinus latin eredetű szó, jelentése: szamár. Biológiában egész pontosan a szamarak alneme (subgenus) a lovak (equus) nemén belül.

A magyar parlagi szamár története időszámításunk kezdetéig nyúlik vissza, hiszen az első szamarak a kelták idejében kerültek a Kárpát-medencébe. Jelentősebb állományuk alakult ki a rómaiak ideje alatt. A mai szamaraink feltételezhetően ennek az állománynak kései leszármazottai, hiszen azóta csak kevés egyed került be az ország területére.

...

Intelligens állat, jól idomítható, emellett igénytelen, szívós, hosszú élettartamú és békés természetű.

(Wikipédia)

A tapasztalat szerint az állomány nagysága, a négyezer körüli egyed, változatlan. Egyre számottevőbb a hobbicélból tartott szamarak számának növekedése, különösen a tanyai lakóházak tulajdonosainak körében. Sajátos hangulatot teremtenek és hasznot is hajtanak ezek a szamarak a kisebb munkák elvégzésével, s a tanya körüli gyomok pusztításával. A gyerekek állatok iránti szociális érzékének kifejlesztésére, az állatokkal való bánás-, nemegyszer használati mód megtanulására a szamár az egyik legalkalmasabb gazdasági háziállatunk.

(Magyar Lótenyésztők Országos Egyesülete)

Valahogy magunkra ismertünk ebben az állatban :)

Féléves közös szenvedés után a basszusgitárosunk, Zomby nem túl meglepő módon úgy döntött, hogy fájó szívvel megválik tőlünk. A részletes okokat inkább a saját tollából idézném:

Tegnap megbeszéltük VG-vel, hogy nem folytatom az utóbbi időben egyébként is meredeken lefelé ívelő zenekari karrieremet.

Erre a döntésre jutottam, mert az utóbbi egy évben a többi gyerekem gyorsabban nőtt és elvették az időt a zenéléstől. Így viszont semmi értelme visszahúznom a ti fejlődéseteket, és a hozzáállásommal bomlasztani a hangulatot.

Hozzá kell tenni, hogy a fent nevezett személy igazi modernkori polihisztor, egyszerre bankár, művész, politikus és sportember. Ez viszont óhatatlanul együttjár egy bizonyos szintű önzéssel és exhibicionizmussal, ami egy zenekarnak nevezett csapatjátékba nehezen fér bele.

Viszont Zomby becsületére legyen mondva, hogy gondoskodott az utánpótlásról öccse, Zoli személyében - aki ugyan még életében nem játszott semmilyen hangszeren, és kottát is általános hetedikben látott utoljára, de így legalább könnyen idomíthatjuk a saját stílusunkhoz (eleinte) és mit egy szép tiszta papírlapot, teleírhatjuk sok-sok zenei tudással. Egyelőre a lelkesedés a lényeg, ez megvan, reméljük, két hétnél tovább is kitart.

A távlati terveinken ez a dolog nem változtat, továbbra is várjuk Karesz visszatérését október táján, addig pedig a meglévő és új feldolgozásokat gyakoroljuk és saját számokat ötölünk ki. A májusi felvétel továbbra is áll, legrosszabb esetben saját kezembe veszem a basszert, de szerintem Zoli addigra legalább néhány számot képes lesz saját erejéből eljátszani.

Szóval ez a helyzet. Viszlát, Zomby, hajrá, Zoli!

Mivel a basszeros kollégának kicsit csökkent a lelkesedése, megpróbálom én életben tartani a blogot. Szóval eltelt ez az esztendő is, és a zenekar már másfél éve fennáll, így hát érdemes összefoglalni az eddigi munkásságot és levonni a tanulságokat.

2008 végén vagy 2009 elején (?) lett énekesünk Károly személyében, aki nemcsak név-, de kinézet- és életérzés-rokona is Horváth Charlienak, bár a hangszíne inkább a mélyebb frekvenciák irányába tolódik. Vele fellendült a zenekari élet, mindenki lelkesedett és a már megtanult nótákat vidámabban nyomtuk, valamint asszem újakat is megtanultunk (nem lett dokumentálva, úgyhogy nem emlékszem).

Aztán egy rövid májusi vegetálás után jött a nagy ugrás: a koncert. 2 tomboló rajongó előtt adtuk elő a 6 számból álló repertoárunkat (a hallgatóság többi 50 tagja döbbent arccal ült az asztaloknál). Ez így nem tűnik soknak, de ha az egy nézőre jutó dalok számát nézzük, szerintem mi vagyunk a legjobbak az országban. Sajnos a beígért videó- és hangfelvételből semmi sem lett, mert a road másnap letörölte az egészet, a videó meg egyszerűen szar lett. Mindenesetre ez volt a tavalyi év nonpluszultrája, az érzelmi és szakmai csúcspont.

Ezután azonban a várt fellendülés elmaradt, sőt inkább visszaesés következett. Az új számok nem akartak menni, a régieket is egyre csökkenő intenzitással játszottuk. Rendszeres hiányzások, elmaradó próbák, egyre kevesebb zene és több sör jellemezte ezt az időszakot. Végül Karesz Karlsruhéba távozása úgy tűnt, hosszútávra betesz a bandának.

Ekkortájt döntött úgy a szólógitáros (szerénységem tiltja megnevezni), hogy ideje megújulni mind szakmai, mind infrastrukturális szempontból. A másodikkal kezdte, mert az egyszerűbb: így került a próbaterembe egy hűtő és egy szemetes. Előbbi a teli, utóbbi az üres sörösdobozok tárolására szolgál. Ezzel próbáltam rendszeresebbségre szoktatni a link tagokat. Fodin kívül mindenki az.

Közben elkezdtem néhány saját számot írni, az első a hangzatos Rábeszélőgép címet kapta. Ennél tovább nem is jutott a szöveg, úgyhogy most várólistán van. Hiányzik még egy jó szóló meg valami átvezetős dolog az alapriffen meg a versszakon kívül. Mivel közben énekes nélkül maradtunk, elővettem egy régebbi instrumentális számomat, ami a populáris 7/8, 6/8, 10/8 ütemekben mozog. Némi tanakodás után a Hajnal nevet adtam neki. Jelenleg ezt gyakoroljuk több-kevesebb sikerrel.

Az év utolsó próbáján, 30-án aztán tettünk néhány fogadalmat saját magunknak. A legfontosabb, hogy mindenki megpróbál gyakorolni. Hogy legyen motiváció, beígértem 3-4 saját számot tavaszra, és tervbe vettünk egy "lemezfelvételt" valamikor május környékén, amikor is az egész banda a hátsó lábára ágaskodik és kivonul Balatonmáriafürdőre egy hétre, ahol az ivás mellett melléktevékenységként felvesszük a nótákat. Utána pedig: netes terjeszkedés, demó CD, koncertturné, Metal Hammer-interjú, Satriani-előzenekar stb. A határ a csillagos ég.

Átjöttünk igen, mert eddig itt voltunk, de mivel nevet változtattunk (pontosabban kitaláltunk), ezért illik normálisan megbrendelni a terméket :)